Ott hagytuk abba, hogy az elejét szintbe kellett hozni a tűztérrel. Ezután építettem meg a tűztér homlokzati falát. A középső képen látszik, hogy két tégla vfan rézsút összeillesztve, ez elég, mert nem kell nagy terhet cipelnie. Ezután kezdtem el a kéményt. A nyitott rész boltízvjéhez egy használt autógumit használtam, ez elég is volt, mert ugye csak egy tégla vastagságúra kellett készítenem.
Innen már nem volt más dolgom, mint a kéményt felhúzni. Utólag láttam csak, hogy a szimmetria nevű barátom nem érkezett meg, de ez legyen az ő baja!. A harmadik képen látszik, hogy a dongás boltívet kőgyapottal burkoltam, de ha nem igazán, akkor a következőn biztosan:
Hál' Istennek nem kellett sajnálnom, a padlás szigetelésből maradt egy teljes tekercs, most igen jól jött! Ezután agyagot dobáltam a szigetelésre, jó sokat, hogy szépen kiadja a "tető" vonalát. Kavartam cementes agyagot, és a cserepeket ebbe ültettem bele.
Amikor a tetővel készen lettem, amilyen hamar csak lehetett, kipróbáltam a kemencét. Begyújtottam, és láss csodát, gyönyörűen égett benne a fa, a kéménye csak úgy "pöfögött", szóval minden rendben volt. Sütöttem is benne, hamarost. Mivel a tévőt három Ytong darabbal helyettesítettem, ezért kinyitás, becsukás macerás volt, eléggé kihűlt sütés közben. De a káposzta, amit este hatkor tettem be, és másnap délben vettem ki, csodás lett! A dologból okulva elkészítettem egy Ytong tévőt, de ezt egy vaslapra szereltem. Az alsó képen a másodikon láthatod. Ennek a tévőnek (tűztér ajtó) van ám hajózási vonatkozása is! Az acéllemez testvérei Japánban szolgálták az autóipart, mivel Dunaújvárosban beraktam a Vörösmarty tengerjárónk egy japán rakományát uszályokra, azok lementek Izmailba, és onnan Japánba!
