HTML

Számlálóm:

A Seafalcon főz

Friss topikok

  • Seafalcon: @GGy: Csináld meg, nagyon finom! Köszönöm! (2018.03.23. 21:13) Nagyszékelyi "kelt-sült-főtt" cipó
  • motoroskonyhaja: Az írás -és a hangulata- nagyon tetszik, gratula! Egyszerűbb megoldás: pucolás után le kell resze... (2017.10.30. 19:35) Retek, ami fekete
  • Seafalcon: @narrátor: ezek jó ötletek. Azóta sokszor tettem a reggeli rántottámba is! Levest is készítettem..... (2017.09.09. 16:33) Porcsinsaláta
  • Seafalcon: @VeeVee: Hát az a zöld nagy lapulevél... Levélzöldség, kétféle van, a bordó és a világoszöld, más ... (2015.11.13. 14:11) Mángoldos rizottó majdnem Gordon Ramsay módra tálalva
  • gyogyszernelkul: A kurkumának nagyon jó hatása van szervezetünkre, nemcsak ízületi problémákra, hanem méregteleníté... (2015.07.08. 18:44) A hobbiparaszt pórélevest főz

Címkék

90 napos diéta (12) alma (1) aludttejleves (1) aszalás (1) átverés (1) babgulyás (1) balzsamecet (1) barna rizs (2) bazsalikom (9) bébi spenót (1) befőzés (2) befőzőautomata (2) besamel (1) bimbóskel (1) birsalma (1) bodzalekvár (1) bogrács (1) borecet (2) borjú (1) bőrös császárhús (1) brokkoli (1) burgonya (1) burgonyapüré (1) burgyonya (1) búzahús (1) búzasikér (1) camembert (1) cefre (1) cékla (4) céklalevél (1) chili (4) chiliszósz (1) ciabatta (1) citrom (1) citrommártás (1) csalamádé (1) csatni (2) csicseriborsó (2) csicsiókairtás (1) csicsóka (9) csicsókamentesítés (1) csili (1) csiliszósz (1) csirke (6) csirkecomb (1) csirkemáj (2) csirkeszárny (1) cukkini (7) cukorbetegség (6) curry (1) darált hús (1) diabetikus (1) diéta (6) dió (2) édeskömyény (1) egészséges (1) esküvő (2) fagyasztás (1) fehérhagyma (1) fehérjenap (4) fekete retek (1) fényképezőgép (1) fogyás (2) fokhagyma (2) fotók (1) főzelék (2) francia (1) füstölt oldalas (1) fűszeres zsemlemorzsa (1) gnocchi (2) gomba (2) gombaleves (1) Gordon Ramsay (2) görögdinnye (1) gőzgombóc (1) gránátalma (1) gubatorta (1) gyömbér (3) gyümölcsnap (1) habart (1) hagyma (2) hajdina (1) hal (2) házi sajt (4) házi tej (2) hideg leves (1) HK (2) hobbiparaszt (1) humusz (1) indiai (2) kakukkfű (2) KalóriaBázis (2) kapor (1) káposzta (1) karalábé (2) karalábéfézelék (1) Kécza Sándor (1) kelbimbó (1) kelt-sült-főtt (1) kelt gombóc (1) kemenc (1) kemence (1) keményítőnap (7) kenyér (2) kerekrépa (1) kert (2) kínai (1) kirántott (2) Kislegény a gáton (1) knédli (2) kocsonya (1) kolbász (2) köles (1) köménymag (1) Konyhafőnök (1) köret (1) kovászos (1) kovászos uborka (3) kövér porcsin (1) krémleves (4) krumpli (7) krumplisaláta (1) krumplis tészta (1) kurkuma (1) lecsó (2) Legény a gáton (1) lekvár (1) leves (13) lilahagyma (1) lila káposzta (1) lila krumpli (2) lombozás (1) Magyarország szeretlek (1) mákos guba (1) mamaliga (1) mandula (1) mángold (5) marhafartő (1) marhalábszás (1) medvehagyma (1) menta (1) méz (1) muszaka (1) Naga Jolokia (1) Nagylegény a gáton (2) Nagyszékely (1) Neil Perry (1) Nemzeti Gulyásnap (1) nyögvenyelő (1) oklevél (1) olíva (1) olvasás éjszakája (1) oregano (1) pacal (1) padlizsán (7) palacsinta (1) paleo (1) pálinkafőzés (2) pangasius (1) paprika (2) paradicsom (12) paradicsom csatni (1) parmezán (1) patisszon (2) petrezselyem (2) pince (1) pincepörkölt (1) pirítós (2) pöfeteggomba (1) Pokol Konyhája (1) polenta (1) póréhagyma (1) pörkölt (3) puliszka (1) pulyka (1) rántott hal (1) rántott sajt (1) reggeli (1) retro (1) rizottó (1) rizs (1) rosztyóka (1) rozsliszt (1) sajt (7) saláta (4) sárgabarack (1) savanyítás (1) savanyúság (1) savanyú káposzta (2) Scoville egység (1) seberli (1) SHU (1) sorsolás (1) spagetti (2) SPAR (1) spenót (4) sült (1) sült tészta (1) sütőtök (2) sütőtökleves (1) sváb (1) szakácskönyv (1) szakácsverseny (1) szarvas (1) szejtán (3) szenteste (1) szezámmag (1) szezámmagőrlő (1) szilva (2) szója (1) szója fasírt (1) Sztárséf (1) sztrapacska (1) T.bálint kiadó (1) tahini (1) tartósítás (1) tartósítószer nélkül (1) tejfel (1) tejoltó (1) télre (1) tengeri hal (1) tészta (6) tésztasaláta (1) tócsni (1) tofu (2) tojás (4) tök (2) töltött káposzta (2) Trinidad Scorpion Butch t (1) tyúkhúr (2) uborka (2) vad (1) vega (1) vegán (2) vöröshagyma (1) wok (2) Yellow Bhut Jolokia (1) (1) zeller (1) zöldség (6) zsálya (2) Kövér porcsin (1) Címkefelhő

Stat

Vannak hűbelebalázsok, akik fogják a fekete retket, megsózzák, azt' megeszik. Hát mit tudnak ők... Aki tudja: Kécza Sanyi!

Kécza Sándor

Fekete retkeket enni kell, mert jó. Fekete retket enni kell, mert tele van vitaminnal, hasznos ásványi anyagokkal, rostokkal. Fekete retket enni kell, mert segíti az emésztést, a gyomor működést. Fekete retket enni kell, mert fényesebbé teszi a hajat, mondta … na, ilyen marhaságot anyám soha nem mondott, annál ő józanabb gondolkodású asszony volt, de jól szokott mutatni az ilyenfajta írások elején a népi bölcsesség.
 Tehát szeretem én azt a retket, az a summázata az iménti bevezetőnek. Venni kell hát … de hol? Zöldségesnél? Ugyan kérem … kevesen viszik, keveset rendelni meg nem lehet, csak rárohad az emberre, így hangzott a magyarázat, mikor felróttam hiányát a kedvencnek a pultnál, fizetés közben. Másutt kell hát keresnem …Adódott is rögvest a megoldás, a multi! Sőt, az intermulti! És valóban, mikor betértem az egyikbe, lám, ott mosolygott rám  … eh, badarságot írok, tehát feketéllett rám a zöldséges pult egyik zugában. Fő helyre nem kerülhetett, hisz ő csak egy megtűrt, vidéki rokon, az árával sem versenyezhetett az import paprikákkal, paradicsomokkal, a 240 forinttal nem vehette föl a versenyt az aranyárban mért egyéb zöldségekkel. Szemügyre vettem hát a kínálatot, bizony, nem voltak frissek azok a fekete gömböcök. Élemedett korukra a héj ráncosságából következtettem, ráncosak voltak, mint a sokat megért nénék orcája. „Csak akad közöttük nekem való!” – túrtam bele a halomba. Akadt, sőt rögtön kettő is akadt! Két, jó férfiökölnyi darab került elő a mélyből. „Ti lesztek azok, akik étkemül szolgáltok majdan!” -  öntöttem beléjük a reményt.
 Tértem így haza a zsákmánnyal, hogy azon nyomban neki is lássak az elkészítéséknek. Mert kérem, nekem a fekete retket el kellett készítenem, hogy másnap a gyönyörök kertjébe juttassanak, mikor fogyasztom a vacsorámhoz. Nem feledtem a tanácsot, ami kimondja: „A retek reggel méreg, délben vétek, este étek!” De nem csak úgy magában, mert kell mellé felvágott és kenyér, és önmagában sem állna meg a helyét, csak úgy felvágva … nem, kellesz ehhez más is! Sózzam meg? … úgy túl parlagias, hétköznapi. De mivel bolondítsam meg? – vettem szemügyre a spejz ajánlatát. És találtam valamit … sőt, több valamit is! Póréhagyma zöldje …kicsit fonnyadt, de majd csak összebarátkozik a retekkel! Fokhagyma gerezd, az mindenre jó nálam, miért éppen erre ne lenne jó?  Alakul, alakulgat … És akkor felcsillant a szemem! Megvan! Megtaláltam! Megtaláltam a savanyús vödröcske személyében! „Vecsési vágott savanyúság” – hirdette a címke, de erre csak legyintettem. „Leszel te olyan savanyúság, de olyan, hogy na!” – bíztattam. Mert bizony nem volt üres a műanyag kübli! Volt abban még némi káposzta, pár szelet savanyú uborka, akadt benne két fefferóni is. - amik egy másik vödörből költöztek ide – de ami a lényeg, volt benne lé! Fűszeres lé! Ez az, ami igazán kellett nekem! Ragadtam is el polcról, vittem is ki a konyhába, nyitottam is fel rögvest és csuktam is vissza azonnal.  Mert az odőr bizony nem volt való egy tisztességes polgári lak konyhájába. Megszállt a kétség … mi lesz, ha ebbe beleaprítom a retkemet? Ízbomba? Bűzbomba? Nagy valószínűséggel mindkettő. Gyorsan eloszlattam kétségeimet, s hozzá láttam a retek pucolásához. A legélesebb késsel hámoztam meg, hogy minél kevesebb menjen veszendőbe az értékes belbecsből, majd óvatosan felszeleteltem, nem túl vékonyra, nem túl vastagra, hogy kellőképpen átjárja majdan a lé a retkemet. Óvatosan felnyitottam a vödröcskét,  - már nem is tűnt olyan rettenetesnek az illat, miután az imént már szellőzött pár pillanatot a zagy, meg a retek is hozzátette a maga szagát a konyha légteréhez – és elkezdtem belehalmozni a szeleteket. Néha megálltam – részint, hogy megtöröljem könnyező szememet, részint, hogy villával segítsek a szeletek közé némi káposztát és uborkát – és lassan feltöltődött a vödröcske. A végét már úgy kellett beletuszkolni, de így is kimaradt, két szelet. „Hamm, bekaplak!” – mondtam, és bekaptam. És többet már nem is tudtam mondani! Mert olyan erős volt, de olyan …olyan, hogy rögtön kihozta belőlem a rég elfeledett náthám minden kellemetlen hozadékát! Nyúltam is rögvest a zsebkendőmért, töröltem meg elsőnek a szemem, majd trombitáltam egyet ormányommal. Kijött belőlem minden. „Úristen az ég aljában, mi lesz ebből holnapra?” – merült fel bennem, miközben rápattintottam a fedelet az edényre. A spájzba mentettem ki, a polcon még megfordítottam, hadd érjen össze holnapra, úgy lesz az igazi!
 A másnap nekem hajnalban kezdődött, álmoskásan pakoltam be a szükséges holmikat a táskámba, szemüveget és hozzá a könyvet, telefont és töltőt, ásványvizet és ennivalót  - na, itt kicsit megálltam. Mi lesz a retkem méltó ellenfele? Hosszas hezitálás után a csomagolt disznósajthoz nyúltam, vívjatok meg ti, ha eljön az idő! Még begyömöszöltem a vödröcskét és útnak indultam.
 Bent eltelt a napom, ahogy szokott, sok bosszúsággal, kevés örömmel és annál több üresjárattal, valamint egy kevés kőrözöttel déltájban, amihez szolid lilahagymát fogyasztottam, csak úgy, megszokásból. Vártam az estét. És az este eljött, a hét óra személyében. A kuttyot megetettem már, következzek hát én! Megterítettem, szépen kiraktam az eszközöket a kis asztalkendőre, ott volt már a disznósajt, szeletelt kenyér, és jött a vödröcske, immáron a talpára állítva. Meglehetősen zavarosnak tűnt a tartalma, még az is felvetődött bennem úristen, csak nem oldja a műanyagot? Talán azt mégsem …és felnyitottam.
 Abban a pillanatban megszűnt a világ körülöttem! Néma csend övezett. Kutyám, aki eddig a félig nyitott ajtóban leste, hogy jut-e neki valami jutalom falat, szűkölve hátrált ki bódémból, s húzódott távolba, amíg lánca engedte; a poloskák, amik oly’ vidáman korzóztak az ablakon, az összes lábukat összekapva zuhantak a mélybe, a lámpa is hunyorintott egyet, a tévé képernyőjén is azonmód megjelent az ikon, nincs kapcsolat; és mintha takarítógép zihálása is leállt volna egy pillanatra a műhelyben … még az utcán a kilencven éves mamáját sétáltató ismerős úr is megtántorodott volna, majd állt eléje életét adójának, hogy megvédje attól a rettenettől, ami a bódémból kiáradtt. Érezték már a kitörő vulkán bűzét? Szagoltak már erjesztetthalas hordót vietnámi piacon? Vettek le már tíznapos hordás után gumicsizmát a lábukról? Ébredtek százfős körletben a laktanyában, kétnapos menetgyakorlat után? Fogyasztottak netán száznapos tojást?  Úgy-e, hogy nem … én viszont igen, abban a pillanatban. Irgalom atyja, ne hagyj el, mindezt én, és egyedül?
 Kérdések kavarogtak a fejemben, és kavargott gyomrom, ott, alant. De felmerült bennem a családi hitvallás: nálunk ételt csak a főzőjével együtt dobunk ki! Tehát ennem kell! És ettem! Emeltem a villát ajkamhoz, rajta a retek szeletekkel és az egyebekkel …és, most kövezzenek meg, rögvest, ízlett! Sőt! Finomnak találtam! Az íz rácáfolt az illatra, mert már azzá nemesült a számban érzett finomság okán.  Ettem és ettem, a disznósajt már csak kísérőnek tűnt a pácolt retkem mellé, jó belaktam mindkettőből, úgy igaz. Jó vacsorám volt!
 És az utózönge? Hát istenem, volt az is …

Címkék: fekete retek Kécza Sándor

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://seafalconfoz.blog.hu/api/trackback/id/tr2713113392

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

motoroskonyhaja 2017.10.30. 19:35:55

Az írás -és a hangulata- nagyon tetszik, gratula!

Egyszerűbb megoldás: pucolás után le kell reszelni, és tejföllel lazított -fokhagymával dúsított- majonézzel elkeverni. Kenyérre kened, forró teával megeszed, ennyi :)