Csak a véletlen hozta, hogy a bejegyzés a Hamvazószerdára, azaz a nagyböjt kezdetére esett. De ha akartam volna se lehetett volna jobban időzíteni. Hiszen böjt idején is ehetünk finomat, és ez valóban az!
Legalább is így emlékszem a grenadírmarsra, ahogy anya csinálta...
Sajnos az asszonykámat ki lehet kergetni vele a világból, még azzal is, amit én készítek, pedig tudja, hogy nem szoktam rossz ételt elé tenni, ha rajtam van a főzés sora. De, mint tudjuk, nem erőszak a disznótor! És a krumplis tészta sem.
A legegyszerűbb ételek közé tartozik, és erre is igaz: egyszerű, de nagyszerű!
Hogyan készítettem?
Nagyjából 40 deka krumplit hámozás után apró kockára vágtam, két közepes hagymát megdinszteltem, és arra dobtam. Persze előbb feltettem a tészta főzővizét. A burgonyát megdinszteltem, majd meghintettem piros paprikával, és hozzákevertem a tésztát. Igazából nagy kockából "illik" főzni, de nem volt itthon, ezért a farfalla, de ezzel is finom volt ám!
Érdekes, hogy háromféle elkészítési módja is van. Az egyik, ahogyan én készítem. A második szerint a burgonyát meg kell főzni, így dobni a hagymára, majd paprika, tészta, sózás, borsozás. A harmadik, amikor a kissé megdinsztelt burgonyát felöntöd vízzel, elfőzöd a vizet, és mehet a paprika és a tészta...
Viszont mindenképpen savanyúságot kell hozzá enni. A klasszikus a kovászos uborka, illetve a csemege uborka. Én a dobálós savanyúságból vettem ki az uborkát, de finom savanyú patisszonnal is, vagy savanyú birsalmával!

Szeretem a Gasztroangyal című műsort.

Az egyikben Borbás Marcsi káposztás húst főzött kelt gombócokkal. Nagyon látványos volt, de főleg a "körítést" élveztem, mert disznóölés volt, és az felidézte a gyermekkort...

A káposztás hús agyagedényben készült, és a káposzta tetejére Marcsi kelt tésztából készült gombócokat tett, ami csak ámultam és bámultam, de igen jó ötletnek tartottam. Alig vártam, hogy alkalmam legyen kipróbálni. Mivel káposztás húst nem, de töltött káposztát csinált az asszonykám, elhatároztam, hogy a tetején kelt gombócok fognak gömbölyödni!

A római tálban Seafalconné betette a káposztát a sütőbe, beállítottam az órát csörgősre, hogy a tervezett főzési idő vége előtt húsz perccel csörögjön. És nekiálltam elkészíteni a tésztát. Soha nem hallottam, soha nem csináltam, de a recept úgy szólt, hogy a folyadékhoz kell a lisztet adni, hát legyen! (Mert eddig a lisztbe ment a felfuttatott élesztő...) Tehát:

Másfél deci langyos vízbe tettem egy kanál lisztet, egy kiskanál cukrot, belemorzsoltam egy fél kocka élesztőt (2,5 dkg) és meleg helyre tettem, hogy beinduljon. Ez egy fél adag volt a recepthez képest.Amint jó volt, beleütöttem egy tojást, és elkezdtem adagolni hozzá a lisztet, mert az eredeti recept aszondja, hogy annyi lisztet adunk hozzá, amennyit felvesz.

(Ja, a tojás a dupla adaghoz volt, de fél tojást nem tudtam feltörni, amilyen szerencsétlen vagyok...)

Alaposan kidolgoztam, a víz pontosan fél kiló lisztet vett fel, de gondolom a teljes adaghoz nem kell sokkal több, mert itt a víz-tojás aránya azért más.)

Gyúrtam, kelesztettem, gyúrtam, kelesztettem.
A végén igyekeztem nyolc egyforma kis golyót avagy gombóckát formázni, és azokat a kelkáposzta tetejére tettem. Megjegyzem Marcsinak a káposztája sokkal "lucskosabb", azaz levesesebb volt, az övé félig lében főtt, az enyém teljesen a gőzben.

Való igaz, hogy húsz perc teljesen elég ahhoz, hogy megfőjenek és szépen beledagadjanak a rómaiba. nekem nem kellett forgatnom a főzőedényt, mert a töltött káposzta a sütőben nem ég le.

Amikor kivettem, nem győztem gyönyörködni, milyen szépen megkeltek, csak hogyan lehet mostan kiszedni őket? Nem volt gond, amelyik kicsit odasült az agyagedény oldalához azt is ki tudtam komolyabb sérülés nélkül szedni.

A végső konklúzió: máskor is így csinálok a töltött káposztához kenyér helyett kelt gombócot, illetve knédlit, mert nagyon csodálkoznék, ha felvidéki bloggerek nem mondának rögtön: hát a knédnit így kell csinálni, gőzben megfőzni.

Itt a töltött káposzta kicsit sápadt, mert még hátra van a lábosban való berántása, ezért kissé sápadtka.

A Gasztroblogok Fászbukos csoportban ma csicsóka nap van, ezért muszáj beblogolnom a tegnapi és mai levest.

Csicsóka krémlevest pontosan fél kiló csicsókából főztem. Semmi flanc, csak 1,2 liter vízben föltettem főni. Természetesen sóztam, fehér borsoztam, adtam hozzá egy teáskanál kurkumát (mert a térdem porckopására gyógyszer), és tettem bele 15 gramm friss, reszelt gyömbért. Amikor megfőtt (nagyjából 10 perc), akkor elturmixoltam.
Tálaláskor a levesbe sós panírt morzsoltam, és arra kapartam ki a gránátalma magokat. A panír készítéséről nem írok most (mert megtalálhatod a blogban, ha rákeresel), csak annyit, hogy préselés után erősen sós vízbe tettem, többször megforgattam, ettől finom sós lett. A csicsóka sajátos íze (amihez megy az édes is, a sós is, a savanyú is) nagyon harmonizált a sós sajthoz és az édeskés, savanykás gránátalma magokkal. Látványnak sem utolsó.

Ha kedvet kaptál hozzá, és nincs paneer otthon, akkor használj Feta sajtot. Isteni finom!

Elolvadt a nagy hó, kaptam a csizmám, és rohantam a kertbe csicsóka szedni! Gyönyörűséges a termés, szép nagy gumók, egy "fészekaljból" majd egy öt literes vödörrel szedtem ki a földből, jócskán hagyva, hogy legyen termés ősszel is! Igazán szerencsésnek érzem magam, hogy "vadon" terem a kertben. Nem is szántom ki, inkább kikerülöm a vetés, palántázás alkalmával.

Azt már tudjuk, hogy milyen egészséges, cukrosoknak kimondott áldás, a fogyókúrázók se hagyják ki (és most mindkét kategóriában versenyző vagyok!) Arról pedig ne is beszéljünk, hogy szeretem.

Szóval azt találtam ki, hogy tócsnit készítek belőle! Kimértem fél kiló megpucolt csicsókát, majd feldaraboltam, és ment a robotgép "vagdalkozójába". Hozzáadtam öt evőkanál teljes kiőrlésű rozslisztet, apróra vágtam egy lila hagymát, pár gerezd fokhagymát, egy evőkanál sót és két tojást. Az aprítóban összekevertetem (ha nincsen, akkor marad a két kis ügyes kezed, azzal dolgozd össze). Egy kanál zsírral kikentem egy tepsit, abba szedtem egy evőkanállal a masszát. 150 fokon (légkeveréssel) sütöttem meg. Az asszonykám kedvéért olajon is kipróbáltam (én a fogyási elhatározás miatt sütöttem most tepsiben, azért az olajban sistergő az igazi).

Tejföllel ettem, teát ittam hozzá, mint hajdanán, amikor gyerek voltam...

Régóta készültem, hogy elkészítem, de vagy spenót nem volt itthon, vagy panir. Igazából most se volt spenót, mert "csak mirelit", de szegény ember mirelittel főz (télen).

Most volt panir is, igaz nem friss, hanem két napos. Most tapasztaltam ki, hogy így viszont jobban süthető! Azt hiszem, hogy így viszont nem igazán autentikus, mert frisset kellene használni. Hogy a panir hogyan készül, azt már leírtam a cafeblogban is.

Palakot készíteni meg könnyű. nagyon hasonlít ahhoz, amit mi spenótnak hívunk (én ki nem állhatom a főzelék jelzőt ebben az esetben), bár nem tejjel készül, ahogy édesanyámtól eltanultam a módit.

Mint említém volt, mirelitet használtam. Még csak nem is azt, amit nagyon szeretünk - spenótlevelek összetekerve, lefagyasztva -, hanem a spenóttégla masszát.

Egy kis fej hagymát megdinszteltem, adtam hozzá összedarált fűszereket: koriaandert, római köményt, fekete borsot, és három nagy gerezd fokhagymát, mivel Zsolt, a falusi boltos nem tart hinget (az indiaiak fokhagyma helyettesítőjét), majd beledobtam a kiengedett spenótot. Ezután adtam hozzá a mokkáskanálnyi kurkumát és reszelt gyömbért. Összefőztem az egészet, és kész. Mivel a víz elpárolog, nem lett valami sok, de hát eleve úgy terveztük, hogy barna rizzsel esszük.

A panirt felkockáztam, és olíva olajon pirosra sütöttem... Ha friss lett volna a panir, mint már említettem, nehezebb lett volna a sütés, mert az olaj szerteszét fröcsköl. A házi sajt milyenségét nagyban befolyásolja, meddig hagyod csöpögni, és meddig préseled. Ez mindkét esetben "ottfelejtődött", így hosszan (vagy húsz órát) csöpögött, és délutántól másnap délig préselődött, azután két napot pihent a fricskóban!

Mivel másnapra csak nagyjából három evőkanálnyi maradt, ezért sütöttem pár ciabattát (a hideg szobában állandóan van hidegen kelő kenyérmassza), és összeházasítottam az indiai és olasz finomságokat egy echt ungarische dish-sé!

Aki fázik, az vegyen bundát! Így tettek nálam a zöldségek. Jelesül a cukkini, a cékla, a sárgarépa, meg jó pár alma. Ez az öltözet majd minden zöldségfélének jól áll, és ha gyümölcsöt készítesz így, akkor a bundát kicsit édeskésre kell beállítani.

Nagyon szeretem az indiai ízesítést, kedvelem a zöldségeket, most meg az ünnepek után sok minden kell, csak hús nem, így aztán örömmel készítettem el. Ennél az indiai fogásnál a bunda a lényeg. Ha Kriszta konyhájában elolvasod a bejegyzést, akkor megtudhatod, hogy milyen fontos az alapanyag milyensége. Azaz a csicseriborsó liszt legyen indiai eredetű, ne magyar, mert az nem olyan. Hogy milyen magyar lisztből csinálni, megláthatod az én fotómon, hogy milyen indiaiból, megnézheted Krisztáéban.

Ráadásul én nem is csicseriborsó lisztet használtam, hanem sárgaborsót. Mégpedig úgy, hogy a kávédarálóban alaposan megdaráltam a borsót, passz...

A fűszerek közül csak a római köményt, a koriandert használtam, valamint hing helyett gyömbéres fokhagymapasztát (házi). A só és a fehér bors jött még hozzá.
Húsz deka sárgaborsóliszthez kimértem pontosan a megadott 230 ml. jéghideg vizet, és a fűszerekkel együtt összekevertem. (Persze a magokat előbb porrá őröltem a kávédarálóban!) Palacsintatészta sűrűségű tésztát készítettem, amibe beleforgattam a zöldségeket (nem sóztam, és forgatás előtt megtörölgettem, így jobban tapadt) Majd forró, bő olajban kisütöttem.

Humuszt készítettem hozzá, abba mártogattam.
A humuszhoz először tahinit készítettem: 50 gramm szezámmagot kávédarálóban megdaráltam. Sűrű massza lett belőle. Kikapartam egy tálkába, adtam hozzá vagy 15-20 csepp szezámolajat, és azzal simára kevertem. Azt írja a Wikipédia, hogy mivel a tahini egyetlen alkotóeleme a szezámmag, ezért tápanyag és vitamintartalma is hasonló, annyi különbséggel, hogy azok felszívódása sokkal hatékonyabb a magok megőrlése miatt.

Egy konzerv csicseriborsót beleöntöttem a turmixgépbe, hozzáadtam a tahinit, kevés olíva olajat, sóztam, borsoztam, adtam hozzá kevés kurkumát és őrölt, szárított gyömbért, valamint durvára darált borsot. Az egészet simára turmixoltam. Eleinte nehezen ment, a konzerv levéből adtam hozzá. Ne legyen túl híg, akkor jó.  Kiváló mártogatós volt a pakorához.

Egyszerű, ilyen időben kinek van kedve kimozdulni? Gondolom csak annak, aki fotózni akar...

De hogy legyen főzés is, megmutatom, mit főztem a térdemnek, porckopás ellen:

Mert ugye a kocsonya zselatinja kiváló gyógyszer a porckopásra... :-)

A jó kenyér mindennél többet ér. Sajnos manapság ha jó kenyeret akarsz enni, akkor magadnak kell elkészíteni, mert a látványpékségekben csak látványt találsz, de valamit magára adó péket nem (már elnézést az ott dolgozóktól, de aki gombokat nyomogat a dagasztógépen, meg kelesztőgépen, meg a kemencén, az lehet egy jó betanított munkás...). Persze vannak már üzletek, ahol találni jót is, de utána kell járni, és mélyebben a bukszába nyúlni, ami bizony manapság egyre üresebb.

Én is szoktam sütni, de nem rendszeresen. De most nagy a hó, az előtte való bevásárláskor vettünk élesztőt, és lisztet, hogy ne legyünk a boltra utalva, ha nem lesz kedvünk kitenni a lábunkat.

Ez most érkezett el, amikor zuhog a hó, és kisült a kenyér! Ezt most 1/3-ad teljes kiőrlésű rozslisztből (RL 190) és 2/3-ad BL 55-ösből (finomliszt) készítettem.

A liszteket egy tálba öntöm. Egy evőkanál sót adtam hozzá. Elkészítem a kovászt: az élesztőt 2 dl. langyos vízben feloldottam, hozzáadtam a cukrost és a két evőkanál lisztet. Alaposan elkevertem, és meleg helyen hagytam fölfutni. Belekevertem a langyos lisztbe, és alaposan összegyúrtam. Alaposan megdagasztottam. Akkor jó, ha rugalmas a tészta.

Meleg helyre tettem kelni, legalább egy órára. Ezután megint alaposan összegyúrtam, a tepsit megliszteztem, és ráhelyeztem a kenyér formára dolgozott tésztát. Bevagdaltam 3-4 helyen. Betettem a villanysütőbe, ahol 75 fokon nagyjából 20 percig kelesztettem, majd rátetettem légkeveréses üzemmódban maximumra. Húsz perc után levettem 150 fokra és legalább egy órát sütöttem még.

Ha kész, kiveszed, egy órát hagyod pihenni, hűlni, majd felvághatod. Jó étvágyat hozzá!

Miután utolért a muszáj, ezért aztán elmarad reggelire a kalóriaszegény brit reggeli (szalonna, kolbász, bab, rántotta), és előtérbe kerül a fitnessz, a vitaminságok és effélék.
Még az a jó, hogy tudom úgy csinálni, hogy közben játszom, mégpedig azt, hogy számolok, jegyzetelek, kalkulálok, szóval elvagyok, és közben arra vigyázok, hogy ne napi fél kilókat fogyjak, hanem csak heti egy-másfél kiló körül.
És a másik muszáj a térdem. Muszáj valamit tenni, hogy a sok kopás ellenére...
Nos, a reggeli előtt egy kupica homoktövisitalt iszunk:

Ezt én készítettem: 400 gramm fagyasztott homoktövist elturmixoltam 350 gramm mézzel, és ezt isszuk reggelente, egy-egy evőkanálnyi adagot, bár ebben e rettenetes nagyságú kupicában.
Ezután jön a "reggeli":
Gondolkodtunk, hogy vegyünk-e gyümölcscentrifugát, de aztán azt mondtam, hogy minek kiadni pénzt érte, amikor van aprítónk a robotgéphez? Pépesítem, és minden rost belekerül. Így aztán reggel nagyjából ezekből készítem a kanalazni valót:
Sárgarépa, alma, citrom, grapefruit, narancs, esetenként cékla, néha egy kevéske müzli (de szigorúan az alap, semmi frinc-franc).
Íme:

Természetesen csak tudományosan! Mindent szigorúan mérek, és kalkulálom az összetevőket!
Lassan, de biztosan haladok az úton!

Január van, a fogyókúrák szezonja. Engem is utolért a muszáj, így aztán most senki ne dobjon rám követ, ha ennek jegyében jönnek a receptek...
Új utakon járok.
Nem használok semmilyen csodamódszert, hanem csak az alapigazságot veszem figyelembe, miszerint: ha több kalóriát égetsz, mint amennyit beviszel, akkor fogyni fogsz. Használom a KalóriaBázis kalkulátorait és mindennap játszom egy jót. Méricskélek, számolok, és lassan-lassan csökken a súlyom.
Ennek jegyében készült el a következő leves is, amit a címben írtam:
Hozzávalók:

Azért ilyen szép a külalakja a hozzávalóknak, mert KalóriaBázisról másoltam (de oda is én vittem be).

Az eljárás, melynek során az alapanyagokból egy tuti klassz leves lesz:
A csicsókát kockára vágva a vizes tejben puhára főzzük. Sózzuk, borsozzuk, reszelünk rá szerecsendiót, adunk hozzá egy teáskanálnyi őrölt gyömbért (ha frisset használunk, akkor a csicsókával együtt főzzük ki.
Elturmixoljuk, adunk hozzá két evőkanál sovány tejfölt, újabb turmix következik, majd forralunk rajta egyet.
Kerámia serpenyőt olajjal kikenünk és nagyon vékonyra szelt céklaszeleteket sütünk, amit levesbetétként használunk. Nagyon dekoratív és finom. A hófehér leves a végére céklaszínű lesz.
Zárójelben jegyzem meg, hoyg a céklacsipsz mellé süttem fekete retek csipszet is, és ami elképesztő volt, tök édes, karamellizált volt, igazán ment ehhez a leveshez (de erről nincs fotó, sajna)

És akkor még a tudnivalók:
100 gramm tápértéke (benne van az adagonkénti 5 darab sültcékla):
kcal: 44.07
fehérje: 1.57
szénhidrát: 7.72
zsír: 0.91