A köret friss paradicsom (saját!), paprika (az is saját, de úgy, hogy megvettem a bótban, és ezzel az enyém lett), kígyóuborka (kertben termett), és egy nagy fej hagyma (szintén csak ki kellett menni érte, és behozni a fokhagymával együtt). Erre olíva olaj, bors és só került, semmi más.

És jól megettük...

Később találtam egy árva cukkinit a hűtőben, azt is a parázsra tettem, meglocsoltam tökmagolajjal, meg egy szelet kenyeret is, és a végére maradt még pirítós is cukkinivel...

Hát nagyon élvezetes este, és vacsora volt.

Ez a darab sajt 782 gramm, és öt liter tejből készült

Nagy-nagy élvezettel pancsolok a házi tejjel. Az ecettel készített sajtot már nagyon tudom. Ehhez a fajta sajtkészítéshez az indiai konyhán keresztül jutottam, ahol a panír készítését tanultam meg. Ezt aztán elkezdtem variálni, ízesíteni, és igazán kiváló sajtok készültek. A legjobban a currys sajtot szeretem ebben a kategóriában. Semmi waszisztdasz, csak a forrni készülő tejbe curryt keverek, és ez megadja a fantasztikus ízt.
Aztán olvastam több házi sajtos blogot, mint mimimaáét, és onnan indultam el az oltott sajtkészítés rögös útján.
Tehát:
vettem öt liter házi tejet.
Fel kell melegíteni 32-34 fokra. Ezt úgy lehet megoldani, hogy lázas tejet készítek, aminek a hőmérsékletét lázmérővel ellenőrzöm, majd a tejet átöntöm egy hideg lábosba, és alaposan elkeverem. Ezzel elértem azt, hogy a lábos alja nem forró, és a tej hőmérséklete nem változó.
Ezután jön bele a tejsav. Öt liter tejbe 2,5 ml., elkeverem, és hagyom állni vagy fél órát. Ezután jön bele a tejoltó. Szintén 2,5 ml. amit egy injekciós tűvel nagyon pontosan ki lehet adagolni. Ezzel is hagyom állni legalább fél órát. Ezután lecsöpögtetem, egy tüll anyagba öntve, illetve merőkanállal meregetve, ez egyúttal meg is töri a teljesen összeállt kocsonyás fehérjét. A tüll egy szűrőben van, itt a kisajtolást is meg lehet ejteni, csak egy tányér kell a tetejére. Én egy éjszakát hagytam csöpögni.
Ezután jön a sózás művelete: egy liter vízben 2 dl.sót oldok fel (nem 20 dkg!!! hanem két deci sót), és ebbe az oldatba teszem a sajtot. Időnként megforgatom, minimum 5 órát, legfeljebb 15-öt kell áztatni.
Jöhet az érlelés: egy tányérra tettem, egy műanyag tállal lefedtem, naponta kétszer megforgattam, és a kicsorgott levet leöntöttem, 5-6 nap után ment a hűtőbe.
Mára csak egy kis darabka maradt, de valami csuda finom, érett íze van!
Ja, és a szükséges anyagokhoz a tatai Equus állatpatikában lehet hozzájutni, a webáruház házhoz küldi, és igazán nem drága.

Aludttejleves kánikulai napokra

Kánikulai, hideg leves, most van a szezonja! Az igaz, hogy Hobbychef úgy nevezte a blogjában, hogy Maast-o-Khiar/ Perzsa uborkás, mentás joghurtleves, hidegen, de ahogyan olvasom a receptjét, ő is változtatott bizonyos dolgokat a perzsa levesen, oszt én is ezt tettem, hát már nem hívom ilyen szép néven, hanem mondjuk csak azt, hogy aludttejleves. Jobban fedi a lényeget.
Kell hozzá, és ez a lényeg: házi aludttej. Így nem kell joghurtot és tejszínt, esetleg tejfölt összekeverni. Jó zsíros házi tej, két napra az ablakba, majd a hűtőbe... Az aludttejet öntsd egy tálba, alaposan keverd meg, hogy folyós legyen.Utána kimész a kertbe és behozol egy csokor borsmentát (jobb szeretem, mint a fodormentát, sokkal intenzívebb az illata), egy-egy csokor metélő petrezselymet és kaprot, és pár szál zeller zöldet. No, meg egy szál zsenge fokhagymát, és egy közepes fej  vöröshagymát (vagy zöldhagymát, nekem most nincs újhagymám, ez viszont a boltokban van rogyásig). Jó apróra metéled az összest, vágsz hozzá három darab ecetes (kovászos) uborkát, teszel bele két nagy marék durvára vágott diót, és egy kevéske márványsajtot (gorgonzolát, kék sajtot), de csak annyit, hogy éppen érezhető legyen az íze. Sózzad és borsozzad. Két órára mehet a hűtőbe, és utána lehet fogyasztani.

Aludttejleves grillezett házi sajttal

Vacsorára is ezt ettem, és azt találtam ki, hogy házi sajtot grillezek hozzá, kevés olíva olajon megsütöttem, rátettem, hát elmondhatom, nem rossz ötlet!

Azt hiszem át kéne írni a blogom címét: A Seafalconné főz, Seafalcon blogolra, csak baromi hosszú lenne...

Azt mondják emberi dolog tévedni... De néha jópofa eredménye van! Mert mi történt két napja? Aszondja Seafalconné:
- Isti vegyél ki lecsót a fagyasztóból.
Ideje elfogyasztani a tavalyit, mire megjön az új szezonja. Ez okés. Kivettem. Volt egy kevés maradék pörkölt (a fiúk már kiröppentek, és csudák csudája, kiderül, hogy tud lenni maradék pörkölt), úgy hiszem senki nem mondja, hogy a lecsóval nem szabad összeházasítani!
Az asszonykám nekiállt főzni.
A lecsót kitöltötte a zacsekból, keveri, kavarja, valami gyanús, de rohadtul. Hozza az egyik zacskót, amiben maradt egy kevés lecsónak látszó izé, azaz izének látszó lecsónak gondoltság...
- Szerinted ebben a zacskóban mi volt?
Megkóstoltam.
- Sütőtök püré.
Akkor jó.
Most ki fog derülni, hogy milyen kirafinírt az ízlésünk, és kulinárisan elővezetjük a lecsós sütőtököt. Vagy a sütőtökös lecsót. Természetesen a pörkölt már benne volt.
Nos, az ebédre szánt biomassza finom lett, csak, hogy is mondjam... egy kicsit túl krémes lett. Ezért azt találtuk ki, hogyha a lecsó finom nokedlivel, akkor kell bele egy kis főtt tészta.
És kérem lőn. Megettük. És finom volt. és volt hozzá sváb kovászos uborka...
Hát így esett, hogy az olasz konyha (pasta) és a magyar konyha találkozása az elveszett Cavinton hatására ezt eredményezte:

Sütőtökös lecsó tésztával, kovászos uborkával (a grenadírmars vetélytársa)

Sváb kovászos uborka

Csak szólok, hogy el ne felejtsétek, már lehet kovászolni az uborkát! Ez az egyik nyári kedvenc, nemcsak savanyúságnak, hanem magában is szeretem ropogtatni! Van sokféle fűszerezéssel, én ezt most készítettem először. Tavaly is szerettem volna svábul kovászolni, de akkor már nem volt öreg krumpli, az új meg erre nem jó. Most viszont van még elég, tavaly a kisbéri piacon vettem két zsákkal, és igazán meg vagyok vele elégedve, mert most is szép, mint egy öregasszony, csak ráncos, de belül nem rohad, nem fekete, nem kell a felét pucoláskor kidobni.
Azt is hadd mondjam el, hogy idén nagy reményekkel nézek a betakarítás elé, mert lesz hol tárolni a zöldséget, a krumplit, elkészült a pince, illetve "csak" felújítottuk. Ide nyugodtan hordhatom majd a káposztákat, a répákat, meg mindenféle földi, illetve kerti jót, mint pl: palackos boraim, de még az ásványvíznek is itt lesz a helye!
Szóval sváb kovászos uborka:
Egy ötliteres üvegbe nekem két és fél kiló uborka fért bele. Megmosva, a végei levágva és behasítva. Az üveg aljára tettem tavalyi kaprot (mélyhűtő), meg egy sor karikára vágott krumplit. Kevés fokhagyma is került bele. Most ment jó szorosan az uborka, majd megint kevés fokhagyma, és pár szelet burgonya. Végül a tetejére is krumpliszelet jött, és az egészet leszorítottam száras kaporral. Két és fél liter vizet melegítettem, abba két és fél kanál só került, és nyakon öntöttem az uborkákat. Kistányérral fedtem le, hogy ne legyen légmentesen lezárva.
Most már csak a napra kell kitenni, és megvárni, hogy kiforrja magát (4 nap, az időjárás függvénye).

A Tengerisaláta blogomban megszüntetem a főzős bejegyzéseket, és itt fogom folytatni. De időnként áthozok egy-egy bejegyzést, és végül minden receptem (ami ott található) átkerül ide.