A kertben már kevés a friss zöldség, amiből könnyű (diétás) [ne adj' Isten, fogyókúrás] fogásokat készítsünk, és ugye az ember bizonyos alkalmakkor ki is akar tenni magáért, az alábbi fogás is így született: vendégeket vártunk...

Az anyósom mindig kivágta a Nők Lapjából a recepteket, borítékokba rendezte, azok között találtam az alábbi receptet:

Hozzávalók:

1 kg burgonya, 2,5 dl olívaolaj, 20 dkg reszelt sajt, só, bors

A borjúhoz: 

Elkészítése:

A püré:
A burgonyát főzd meg, törd össze, sózd, borsozd. tedd bele a reszelt sajtot, és add hozzá az olívaolajat, keverd jól el.
Akkor jó, ha a massza "rugalmasnak" tűnik.

A borjút így készítsd:

Nagyobb lábasban megmelegítjük az olajat, és barnára sütjük benne a hús mindkét oldalát. Mellérakjuk az apróra vágott vöröshagymát és a zúzott fokhagymát, és takaréklángon 1-2 percig pároljuk. Leöntjük a narancs levével, és annyi vízzel, hogy a húst ellepje. Ízesítjük a narancs és citrom héjával, a szegfűszeggel, a fahéjjal, a babérlevéllel, megsózzuk és megborsozzuk. Lefödve egy-másfél órán át, mérsékelt tűzön főzzük, amíg a hús omlóssá nem válik. Ha olajbogyót is teszünk bele, csak 30 perccel a főzés befejezése előtt adjuk hozzá! A húst felszeletelve, mártásával leöntve, rizzsel vagy burgonyapürével tálaljuk. (Én még be is sűrítettem két deci főzőtejszínnel, és nem lett rosszabb tőle!)

Amikor az ember recepteket olvas, szépen elrendezi magában: ez guszta, ez érdekes, ezt meg kell főznöm, ez hülye, ez drága, ez sznob, ez olcsó, ezt majd a vendégeknek, ehhez mit lehet kapni, ez semmi különleges, ez illik a 90 naposba... És ez az utolsó gondolat aztán biztosan elteteti a receptet a kedvencek közé...
Aztán az ember megvásárolja a hozzávalókat. Ha mást nem, akkor konzervet. Mint én a csicseriborsót.
Aztán jól elfelejtettem.
De a konzerv nem kér enni, elvan a konyha legsötétebb zugában, amíg egyszer csak előkerül. és megmozgatja az ember fantáziáját.
Ni csak! Itt a csicseriborsó konzerv! Nosza guglizzuk csak meg! Erre két okból is szükség volt: mert dunsztom nem volt, hogyan készítsem, és soha nem ettem még, ezért aztán nem volt mire emlékeznem.
Nos mindez a múlté!

Elkészítettem, megfőztem, megettem, és még egy kis ámokot is futottam, ahogyan a nagyobb fiam címkézte a főzéseimet.
Alapból kétféle elkészítési módot találtam: az olaszos paradicsomost, és a citromosat. Nos, egyikhez se volt meg minden hozzávaló, hát a kettőből csináltam egyet, és megspékeltem egy picit céklával, amit gondolom még senki nem csinált!
Tehát a hozzávalók:
Egy üveg csicseriborsó konzerv, két szem kisebb burgonya, só, bors, citromlé, curry, tejfel, egy kis cékla, petrezselyemzöld.
A Burgonyát kockára vágtam, megfőztem, amikor már puha, beleöntöttem a csicseriborsó felét, rottyant még párat. Sóztam, borsoztam, adtam hozzá citromlevet egy keveset. Közben a céklát megfőztem külön, hámozás után apró darabokra vágtam.
A levest krémesre daráltam egy botmixerrel, majd hozzáadtam a maradék borsót (a konzervet nem kell főzni, csak melegíteni), tálalás előtt a petrezselyemzöldet kapta meg, és a tányérban került bele az apró cékla levesbetétnek.
Ha a cékla egy kicsit áll a levesben, elkezdi a lila levét ereszteni, és nagyon különleges, esztétikai élvezet is a kanalazása... Mondhatnám, az étkezés közben kiélheted grafikusi vágyaidat!!!
Nagyon finom volt, rendszeresen kerül majd az étlapunkra!

A tepsiben

Az a helyzet, hogy ezt a receptet Gabojszánál olvastam. Nagyon megtetszett, elmondtam az asszonynak, ő először elkészítette tökből, még a nyáron, és az olyan finom lett, hogy most itt volt az ideje, hogy elkészüljön az utolsó eresztés kerti patisszon. De mint minden recept errefelé, ahol a kurta farkú blogger túr, azaz a torta- és pacalhegyen is túl, minden dinamikusan változik, így ez a recept is.
Mert mi (illetve a Seafalconné) ezt így alkotta meg:
Egy zománcos tepsit kiolajozott, kibélelte patisszonnal, amit három-négy milliméteresre szelt. Ment rá kis petrezselyem, só és bors, majd jöttek rá a paradicsomszeletek, amik meg bazsalikomot kaptak magukra, mert milyen a paradicsom bazsalikom nélkül? Olyan, mint a Seafalcon fényképezőgép nélkül! De ez az állapot már gyökeresen megváltozott, mert megvan a kamerám és a paradicsom is megkapta a bazsalikomját. Ezután reszelt sajtot szórt az asszony rá, és ami nagyon fontos: házi tejfelt csurgatott keresztbe kasba.
Ezután megismételte a rakást illetve a rétegzést, a tetejére sajt került és ment be az előmelegített sütőbe. Kétszáz fokon fél órát sült.

A tányéron

Meglepően ízletes és finom lett! Hatalmas élmény volt! Sokat törtem a fejem, mi adott neki ennyire kellemes ízt, mert nem akartam elhinni, hogy csak "úgy", magától finom.
Azt hiszem, rájöttem: a házi tejfel a forsza! Most nem akarok senkit elkeseríteni, de az a tejfel, amit te megvásárolsz, akár házi tejfölként is a piacon a maszektól, nem házi tejfel. Ugyanis azt oltóval készítik, és hiányzik belőle az íz! Az igazi tejfölt én aludttejről szedem le, olyanról, ami legalább három-négy napot "aludt" már. Ennek a teteje már elkezd "bőrösödni", sőt kicsit nyúlós lesz, és eszméletlen finom íze van (vigyázz a finom az nagyon relatív jelző!). Nos én ennek tulajdonítom azt a hallatlanul csodálatos ízt és kulináris élvezetet, amit ettől az ebédtől kaptam.
Azt még fotó nélkül mondom el, hogy a maradékhoz spagettit kevertem, és vacsorára is finomat ettem.

Gabojszának igaza vagyon, amikor a hűs fehér bor dicséretét zengi, ami illő kísérete ennek a finomságnak!

Ha nem tudod, miről is van szó, akkor előbb ezt olvasd el, a Hogyan blogoljak tovább... című bejegyzésem.
Nos, örömmel jelentem, hogy megvan, meglett, haza fog térni az elveszettség állapota már nem áll fenn! Igaza volt azoknak, akik reménykedtek, akik biztattak, hogy csak meglesz, meg kell lennie!
És majdnem nekem is igazam lett, mert már nagyon néztem, hogy milyen gépet vegyek, milyen jó, hogy nincs elég pénzem, mert így nem vettem, ha meg hajóznék még, akkor már régen vásároltam volna egyet! Ez is a nyugdíjas lét előnye!

Szóval a fiam csetelte tegnap nagy örömmel:
- Apa, megvan a fényképezőgép!
Gondolhatod, mennyire megörültem! Az történt, amire senki se gondolt. Én ugye azt hittem, leesett a szemetesbe, és annyi neki. Mindenki erősen bizonygatta, hogy senki el nem vihette, hisz' mindenki mindenkit jól ismert. Oszt mégis az volt, hogy valaki elvitte!
A nászomat egy barátja hívta nagy röstelkedve, hogy a pici leánya játékai között látta meg, onnan került elő, a kis lányka volt az, aki úgy gondolta, hogy otthon is játszik majd vele...

Az októberi szüretkor hozza majd haza a fiam, és akkor majd megmutatom nektek az esküvői kajákat, meg a publikus dolgokat! És utána folytatom a kaják blogolását is, mert itt az ősz, beszorulunk a lakásba, nem veszi el a kert az időt a főzéstől.

Csak szólok, hogy az idén is lesz!

Szerintem nagyszerű kezdeményezés volt, ami hagyománnyá válik. Köszönet érte az elindítónak. Természetesen az idén is részt fogok venni és főzök egy finom lecsót, és természetesen bográcsban. Ha minden igaz, nem is leszünk egyedül, kisebb társaságra számítok.
Tavaly is főztem, akkor is lecsót, mert nem a hús a lényeg, hanem a részvétel!
Hogyan vehetsz részt? Nem kell sehova se elutazni, csak kimész a kertbe, a hétvégi házba, előveszed a háromlábat, a bográcsot és készítesz jó kis gulyást, pörköltöt, lecsót, slambucot, krumplis tarhonyát, halászlét... a lényeg, hogy mindent főzhetsz, ami bográcsban készül, és jellegzetes magyar étek, tehát minden "ér"!
Itt a link, ahol elolvashatod, hogy...
Csatlakozz te is!

Amióta ebben a kis faluban élek, a hétköznapok legboldogabbjai közé tartoznak azok a napok, amikor kimegyek a kertbe, és leszedek valamit és beviszem a konyhába! Hát még az ilyen alkalmak, amikor minden hozzávaló (a só kivételével) a kertből való!
Mert mi kell hozzá? Padlizsán, cukkini, paprika, paradicsom, és hagyma. Fűszerek közül fokhagyma, bazsalikom, petrezselyem, kakukkfű és természetesen só. Mindez ott van a kertben, csak ki kell menni, és... Ilyenkor nagyon tudok örülni.
Nagyon szeretjük ezt a francia kaját (amiből közelítőleg annyiféle tuti recept van, ahány francia háziasszony...), csak kicsit pepecs, de megéri a fáradságot!

a kert ajándékaiból

Elsőként a centis karikákra felszeletelt cukkinit dobom forró olívaolajra, úgy grillezem, hogy barnára süljenek az oldalai. Zutty, bele egy nagyobb tálba. Ezután ugyanerre a sorsra juttatom a - most vékony csíkokra szeletelt - padlizsánt is. Ha piros mindkét oldala, mehet a cukkinire a tálban. Most jön a paprika, amiből legyen benne sárga, zöld, piros is. Nekem volt két előérett kápia paprikám, egyik fele zöld, a másik már piros volt. Ezeket hosszanti vékony csíkokra vágtam (máskor mindent kockázom, de most csíkozhatnékom volt). A paradicsomot lobogó vízbe dobtam, majd öt perc múltán hidegbe, és a héjukat lehúztam. Több, mint a fele befőzni való volt, hogy legyen bőven leve, és volt benne jócskán lucullus is, hogy az maradjon egybe, legyen a paradicsom is harapható. Most már csak a hagyma volt hátra.
Csíkokra vágva ment az olívaolajra, miután egy keveset párolódott, ment rá a paradicsom, bele a friss, megvágott fokhagymagerezdek, rottyant egyet, bele a paprika, a padlizsán és a cukkini. Összefőztem, meghintettem petrezselyemmel, bazsalikommal és kakukkfűvel. A végén sóztam. A főzési idő csak annyi volt, hoyg a hagyma is roppanós maradt a végére, tehát nem lett minden "agyonfőzve"!
Csuda finom volt!
Nálam most ilyen lett az énféle rataouille!
Másnap a maradékot belekeverte az asszonykám frissen főtt kölesbe, így is nagyon eteti magát!

Miért kell ezeket a sötétlila bogyókákat krumplinak hívni? Mit rontottam el? Lehet a lila krumplit másképp kell kezelni, mint a normált? Én úgy tettem, mégis, az utóbbi elég szép. nagy szemek vannak, ez meg ilyen ni:

hát ez nem sok...

ennyi jött ki két bokor alól. Pedig még azt se mondhatja, hogy sok volt a szárazság, mert amikor locsoltam, akkor ennek mindig adtam vizet...
Kérdés a "kirafinírt gasztrobloggerekhez": ugyanúgy készítsem, mint a normál krumplit?

Sajnos, a kertünket az esküvői előkészületek, és az utólagos "romeltakarítások" kissé háttérbe szorították. Így aztán néhány napja, amikor kimentem, találtam egy óriás cukkinit.
Mit lehet belőle készíteni? Volt egy kisebb padlizsán is, ami elég nyamvadtnak tűnt, de aztán jött az ötlet, és ez lett belőle:

A sült padlizsán a cukkiniben, majd mozzarella, végül paradicsom rá és az öntet...

A cukkinit felszeleteltem, a közepét kivájtam, és olíva olajon megsütöttem mindkét oldalát. A kis padlizsánt felszeleteltem, és az is ment a serpenyőbe. Ezután tepsibe helyeztem, a padlizsánra mozzarella golyókat helyeztem félbevágva. Ehhez elengedhetetlen volt a friss oregano.
Erre jött a kertből a paradicsomszelet, amire friss bazsalikomot kötelező tenni! Ezzel a mozzarella máris fogságba került!
Mivel a hét végi grillezésből maradt fűszeres aludttej öntetem (menta, petrezselyem, római kömény, ánizskapor, kurkuma ízesítésű volt, a garam masala kimaradt, mert sajnos az asszonykám nem igazán szereti a csípőset), ezzel meglocsoltam.

Most már nincs más hátra, mint sütőbe tolni, és megsütni.
Amikor a paradicsom, a cukkini, a padlizsán és a bazsalikom egy ételben találkozik, abból csak jó jöhet ki, és ez pirítósra helyezve igencsak finom volt!

rozsos tósztkenyéren igazán finom volt!

Esküvőre készülünk! Hamarost meglesz, de annyi időnk még van, hogyha tudsz valami jó tippet, elmondhatod, és akkor megvalósítjuk!

Ehhez a kajához természetesen bor dukál: lesz soproni kékfrankos és móri fehérbor. A sörösöknek sajnos kocsmába kell menniük... :)

Kérek szépen minél több tanácsot!

Az ötletadó Gabojsza. Ő cukkiniből készítette, és mivel a tök és a cukkini rokonok, ez a két étel is rokon, de nem ugyanaz!
A mi kertünk is ontja az ontani valót, így a minap egy gyönyörűséges spárgatököt hoztam be. Kinyomtattam Gabojsza receptjét, és megbeszéltük, hogy ez alapján készül el. Elkészült. Természetesen teljesen más lett. Az asszonykám eszét dicséri! Azt meg borítékolom, hogy te meg eldobod az agyad, ha elolvasod...

Hozzávalók:
Egy közepes zsenge tök, egy kis fej hagyma, kiskanál pirospaprika, felszeletelt paradicsom, sajt, paradicsom csatni, tejfel, kapor, bazsalikom.
Nos, a tököt tessék alaposan megmosni, majd a héját szépen lehámozni, felkockázni a csíkokat, és félretenni. A hagymát vágd apróra, dinszteld meg kevés olajon, add hozzá a pirospaprikát. Ha azt mondod, hogy ez pörköltalap, akkor bingó. Most dobd bele a tökhéjat sózd meg, és szépen dinszteld, amíg megpuhul. Nem kell neki sok! Tedd félre. 


Sztori:
Ha ezt a tökhéj pörköltöt megeszed rizzsel, az egy komplett második fogás, olyan, mintha gomba pörköltöt ennél. Ezt az anyósom rendszeresen készítette. Vagy tojást ütött rá, akkor nem ment bele pirospaprika, és akkor tojásos gombaként ette. Ő úgy volt ezzel, hogy a gombát az állaga miatt nem szerette, de az ízét igen. Így ezt a kaját ette gomba helyett...
sztori vége...

A hámozott tök belét szedd ki, majd az egészet szeld fel szép vékony szeletekre. Most egy kivajazott tálba rakj egy sor tököt, hintsd meg friss kaporral, ezt szórd meg a tökhéj pörkölttel, tegyél rá paradicsomszeleteket (nem kell túl sok) erre friss bazsalikomot tegyél, tejfelt rá és reszelt sajtot. A rétegezést folytasd addig, amíg van hozzávaló. Ha van kevés paradicsomlé otthon, akkor locsold meg vele1-2 dl. és kanalazz rá paradicsomcsatnit, amit elsimítasz. A tetején sajt legyen.
Ha megvan, akkor told be a sütőbe és fél óra alatt süsd meg.
Ezt ebédre magában ettem, könnyű kis Móri Ezerjóval, hát csuda volt. Este váratlan vendégek jöttek, ők rizzsel kapták, és nagyon nagy sikert aratott így is!