A nyelvtörő aktualizálva így folytatódik: tán pálinkát sütsz kis szűcs?
Mit mondana erre Besenyő MPF István (Besenyő Minőségi Pálinkát Főző István, aki van...):
- Nooormáááliiis? Hát a pálinkát főzik, nem sütik!
Erre én akkor azt mondom, hogy bizony a főzős blogban van a helye a mostani bejegyzésemnek!

Az úgy kezdődött, hogy a születésnapomra keletkezett majdnem egy pálinkafőzőre való pénzem, amit "csak" ki kellett egészítenem. A lényeg, hogy vettem egy keverős, 30 literes pálinkafőzőt, és ahhoz járt egy öt órás tanfolyam is, aminek a végén valahogy nem kaptam meg a nagydoktori címet, de hál istennek van nyomtatóm, meg internet, és oklevél sémák.

Félretéve a tréfát szeretném előre bocsátani, hogy nem szállt fejembe a dicsőség, és nem akarok pálinkafőzésre oktatni senkit, csak most és a jövőben a pálinkafőzés címke és címek alatt el fogom mondani, hogyan csinálom, és miért úgy.

Az a helyzet, hogy már kétszer főztem pálinkát saját cefréből, alig mennyiséget, és most már tudom, alig minőséget produkálva. Semmit se tudtam semmiről, de hallottam itt-ott valamit. Azt tudtam, hogy vannak pálinkafőzések, ahol a szakaszos desztilláció elvén választják szét a pálinkát az izétől, a mindentől. Azt tudtam, hogy mindezt cefréből csinálják. A cefrét meg hullott, rossz gyümölcsből, ami már nem való lekvárnak sem.
Az első alkalommal ösztönösen a szépét szedtem fel, majd kimagoztam a szilvát, a fenekem majdnem hozzánőtt a fotelhez, három vödörnyit 3 rész Star Trek alatt tudtam kimagozni. De itt a faluban azt mondták, hogy minek töröm magam vele, nem kell kimagozni a cefrének valót. Tavaly nem is magoztam, az idén vagy 60 liternyit igen, a többit nem. Azt hittem, hogy ezzel mindent megtettem azért, hogy jó cefrém legyen, pedig...
Nos, nem igaz, hogy a cefrének mindent össze kell szedni, és minden mehet bele. Jó cefrét, csak szép, egészséges gyümölcsből tudsz csinálni. Persze amikor mindent összeszednek, mindent felhasználnak, azután kifőzetik a pálinkafőzdében, abból is lesz iható, "nem rossz" kategóriájú pálinka. Ám ez olyan, ami a "régi" ízlésnek felel meg, amikor nem a pálinka zamatát, a fajtára jellemző illatot keresték benne, hanem a lórúgást, itták a 60+ fokos főzetet, ami már nem igazán élvezhető. de férfias volt. Sokáig én is ezt követtem, de hál' Istennek ma már a 42-50 fok közötti pálinkákat készítjük itthon. Ez igazán élvezhető, anélkül, hogy szétmaratnám a nyelőcsövemet.

Szóval ott tartok, hogy az idén volt 60 liternyi magozott cefrém, és a többi (200 liter) magozatlan, innen folytatom.

a tanulmányaimat a Corvinus Egyetemen! (Azt hiszem, így kell elejteni a szavakat sznob társaságban...) De tényleg! Itt a diplomám:

Szeptember 13-a (most péntek!) az olvasás éjszakája. Székesfehérváron ez alkalomból feltálalják Seafalcont saját levében, és még sok mindenki mást is, most a gasztronómia jegyében olvasnak majd Fehérvárott. Olvasd ki a plakátot, és ha van kedved, ha tudsz gyere el!

Mint azt a fészbukon ígértem volt többeknek, íme a cukkinis paradicsom csatni receptje, de azért van benne egy kis kurfli, mert miként a címben is írva vagyon, kétszer főzött! Hát kérem szépen, íme az okosság:

Végy 4 kiló paradicsomot, egy kiló hagymát, 3 db. salátának való cukkinit, ízlésed szerinti mennyiségben barna cukrot (nálam ez másfél kiló volt, mert a csatni akkor jó, ha édes mint a méz és úgy csíp, olyan forró, mint a pokol), zellerszárat (keveset, azaz három szálat), bazsalikomot egy nagy csokorral, friss gyömbért két evőkanálnyit, és almaecetet, ebből lesz a finomság!

A paradicsomot természetesen meghámoztam, forró vízbe dobtam, majd hidegbe, szépen lejött a héja, ment a befőző lábasba. A hagymát szálasra vágtam, mert úgy szeretem. Zutty a paradicsomra. Következett a cukkini: félbe vágtam, majd gyufaszál vastagságúra szeltem, mert azt akartam, hogy a főzés után is maradjon darabos. Ezen okból a zellerszárakat is 2 centi hosszúra vágtam. (Van az idény szárzellerem a kertben, de nem igazán sikerült, bár kicsit vastagabb a szár, mint a gumósé.) Alaposan elkavartam, és elkezdtem főzni.

Nagyjából egy óra múlva adtam hozzá a cukrot. Időközben a megreszelt gyömbért is beletettem. Nagyjából két órát főtt. A végén tettem bele a durvára vágott bazsalikomot és az ecetet. Nálam fél liter borecetet vett fel, addig kóstolgattam, amíg azt nem mondtam, hogy: na, most pont jó!

Most jött az üvegekbe töltés, de persze csak a felét, mert mindig két félét főzök a csatniból: édest és csípőst. A felébe belekotortam a csípős paprikát (mindenki azt használjon, amije van, amit szeret, én cseresznyepaprikával és jalapeñoval ízesítettem. Ezek is mentek a csatniba, főztem még egyet, majd bele az üvegbe. Egy beáztatott celofánra csavartam a tetőt. Most ment be a dunsztba, és amikor az asszonykám hazajött eldicsekedtem neki. Nagyon tetszett neki a remekem.

Aztán a fejemhez kaptam: kifelejtettem a tartósítót... Az asszonykám vállalta az újrafőzést, csak nekem kellett kibontanom az üvegeket! Belekeverte a kálium szorbátot mokkáskanálnyit mindössze, rottyant egyet, majd ment az üvegekbe újra, dunszt, és kész a kétszer főzött csatni!

Ha nem fog télen megromlani, az Oroszlánné érdeme lesz!

Amit a kálium szorbátról jó ha tudsz: " Szorbinsav: új, enyhén szúrós szagú, fehér kristályos anyag élesztő és penész gombák ellen. A tiszta szorbinsav vízben nehezen oldódik, ezért a nátriummal, calciummal vagy a káliummal oldott sóját (pl. Kálium-szorbát) forgalmazzák. Előnye, hogy az emberi szervezetben lebomlik, széndioxidra és vízre, vagyis nem halmozódik fel. Nincs mellékíze és nem befolyásolja a készítmény színét sem. Felhasználható mennyiség 1,0 g/kg." Forrás: http://vitalitas.hu/olvasosarok/online/elelmvez/2001/7/Tartos.htm

Még sehol nem olvastam, hallottam, hogy a szilvát és a bazsalikomot házasságra kényszerítsék. Honnan az ötlet?
Vettem egy ötszintes aszaló készüléket. A perzselő nap elkezdte a lehullott szilvát aszalni, ezzel a masinával fejeztem be. Négy tálca lett tele szilvával, és hogy az ötödik ne legyen kihasználatlan, teletettem bazsalikommal, hadd száradjon ki. Nos, amikor pár óra múlva beléptem a garázsba, hallatlanul kellemes illat fogadott: a szilva és a bazsalikom hallatlanul harmonizál, nagyon jó együtt! Ez adta az ötletet, hogy készítsek szilvából csatnit, és tegyek hozzá bazsalikomot.
Ahogyan a tudást kiolvastam a netről a gugli által, kell hozzá friss gyömbér is, meg egyebek. Az enyémhez a hozzávalók:
4 kg szilva, 1 kg vöröshagyma, 1 kg zöld paradicsom, 25 gr. friss gyömbér lereszelve, 1,5 kg barna cukor, egy nagy csokor bazsalikom, 4dl. borecet, 1 ek. szegfűszeg, 1 ek. őrölt fahéj, 2 ek. kurkuma, 150 gr chili (vagy ízlés szerint)

Nem kell cifrázni, a hozzávalókat az ecet kivételével egybe kell önteni, és el kell kezdeni főzni. Vannak, akik megadják a főzési időt, én nem. A lényeg, hogy a hagyma és a zöld paradicsom megpuhuljon benne, de ne főjön szét! A főzés végén add hozzá az ecetet, ezzel csak rottyanjon egy keveset.
Mivel háromfélét készítettem, ezt a hozzávalók adagolásával értem el.
Mielőtt beletettem volna a bazsalikomot, kivettem négy üvegnyit, ez lett a gyömbéres szilva csatni.
Ezután adtam hozzá a bazsalikomot, negyed órát még főztem, és kivettem megint négy üveggel, ezek lettek a gyömbéres bazsalikomos finomságok. Ekkor ment bele a csilipaprika, de ez nem igaz, mert négy cseresznyepaprika, vagy 8 darab macskapöcse paprika és vagy hat darab hosszúkás  jó erős paprika (amit Romániából kaptam, és az idén már én is termeltem), de manapság mindenre csilit mondunk ami erős... Ebből lett tíz üveggel. Ezek kis üvegek, ha nem derülne ki a fényképről.

Minden, ami késik, előbb-utóbb bekövetkezik, mint például a bográcsozóm kipróbálása. Isten bocsássa meg, hogy eddig nem volt kedvem 59 fokon, a napsütésben előbb ropogósra sülni, mint a kaja...
De a családi összejövetelre már tűrhetős volt az idő, lehetett bográcsban főzni!

Az asszonykám találta a receptet. Megvette a 100 legjobb bográcsétel című receptfüzetet, és abban volt ennek a kajának a leírása. Tíz főre vásároltunk, kilencen voltunk, és előre bocsátom: igazán remek étel került az asztalra!

Akkor nézzük a hozzávalókat: (egy kiló húsra vetítve)

1 kg. marhafartő, közepes kockára vágva,
20 deka vereshagyma (én ha bográcsban főzök akkor kizárólag karikára - félkarikára - vágom, nem kockázom)
20 dkg. sárgarépa felkarikázva,
20 deka jó húsos kolozsvári szalonna,
2 evőkanál paradicsompüré,
3 gerezd fokhagyma pépesítve (kockára aprítod, kupacba összehúzod, megsózod és a kés lapjával pépessé töröd)
10 deka magozott fekete olajbogyó,
50 deka hámozott paradicsom (a francia recept azt írja, hogy ki is kell magozni, de én azzal nem foglalkoztam)
őrölt bors, só, fél csokor petrezselyemzöld, csipetnyi szárított kakukkfű,
1 dl olaj,
3 deci erőleves (ez marhahúsleves kockából készült),
3 deci vörösbor,
és most jön a kurfli: a recept azt mondja, hogy 2,5 deka liszt és 5 deka vaj, amit simára keverünk, majd a végén ezzel sűrítjük. Ezt én nem mertem megcsinálni gyakorlat nélkül, ezért 3 deci tejföllel és liszttel habarást készítettem, azzal sűrítettem.

Nagyon fontos, hogy a főzés kezdete előtt rakj tüzet a bogrács alá, ehhez nem írom le a hozzávalókat, csak mondom, hogy lakásfelújításból van bontott parkettánk, az igazán remek tüzelő! Ha neked nincs, akkor a szoba sarkánál kezd a bontást...

Na, szóval ha a láng alább hagyott, az olajon pirítsd meg a húst. Vedd ki, tedd félre, tartsd melegen.
A visszamaradt olajra dobd rá a szalonnát, hagymát, sárgarépát. Öt perc alatt pirítsd meg, majd mehet bele a paradicsompüré, a fokhagyma, az erőleves és a vörösbor. Sózzad, borsozzad, kakukkfüzzed, majd forrald fel. Ezután megy bele a hús.

Közepes tűzön (4 parketta, 20 centire a bogrács aljától amikor már parázslik, ez a közepes fokozat nálam :-) egy órán keresztül főzzük. Ezután jön bele a paradicsom és az olajbogyó, a vajjal elkevert lisztet belevegyíted (én tejfölös habarást készítettem), összeforralod, és kész. Nálam a duma miatt a tűz majdnem elaludt, ezért a főzési idő másfél óra lett. A végén kevertük bele a petrezselyemzöldet!

Készítettünk hozzá főtt burgonyát, a kis bogrács aljába azt tettük, és rászedtük a húst. megmondom az őszintét, hogy ez még fog készülni, mert igencsak ehetős étel!

A kérdés csupán csak annyi, hogy ez kérdés "legyen-e vagy állítás-e legyen-e"?
Mert az történt, hogy barom sok szilva van a fán, és ahogyan a népdal is mondja: Hull a szilva a fáról... stb. stb. Hát az bizony lehullik, de még mennyi, ha olyan szélvihar van érési időben, mint öt napja. Nos annyi, hogy nem vagyok képes összeszedni.
Ha lehajolok majd felemelkedem, akkor szédülök egy sort. Ha maradok lehajolva, akkor a térd körüli izmaim kezdenek el nagyon gyorsan tiltakozni, ezér' ravaszul megvártam, hogy jöjjenek vendégek, majd velük összeszedetem (egy részét...) A lényeg a lényeg, hogy a szilva pihent vagy 4 napot a fűben ebben a rekkenő kánikulában. Tegnap reggelre már minden cefrés hordóm megtelt, de szilva még volt dögivel. És kipattant a szikra, amikor három-négy, aszalódásnak indult szemet találtam: ha a szilva elkezdett a fűben aszalódni, akkor bizonyára hajlandó azt tálcán is megtenni...
Nosza összeszedtem egy rakatot, alaposan megmostam, majd tálcára velük. Most azt várom, hogy szépen kiszáradjanak.
Legyen a cím kérdés, és hozzáteszem még: meg fog gy aszalódni a napon? Te hogyan aszalod (aszalnád, fogod, szokod aszalni)?

Megmutatom képen is:

Van úgy, hogy az ember hirtelen nagyon megkíván valamit. Nos én is így voltam a chilivel. Az asszony Pesten, így aztán főzhet megfelelően erős ételt. És mi más lenne, mint a chili?
Mivel az ötlet hirtelen jött, ezért konzerv babból készítettem.
Egy nagy fej hagymát vékonyan felszeleteltem. Ha magamnak főzök, akkor nem vágom a hagymát kockára, hagyom szálasra, mert én így szeretem. (Ha ezt az apám olvasná! Meg nem eszi a hagymát... az édesanyja sikeresen megutáltatta vele.) A hagymát szalonna kiolvasztott zsírjára tettem. Beleszórtam a doboz alján levő tavalyelőtti erős paprikát, felkarikáztam egy csípős zöldpaprikát, majd beledobtam fél kiló darált húst. Sóztam, borsoztam.
Amikor mr majdnem elfőtte a saját levét, szórtam bele egy evőkanál erős pirospaprikát (saját darálású), és beleöntöttem egy 25 dekás konzerv vörös babot. Jöttek a zöld fűszerek: zsálya és oregano valamint két nagy gerezd fokhagyma apróra vágva, csak egy keveset főztem együtt, nehogy a bab szétmenjen.
Olyan erős volt, hogy az egész fejem, nyakam, hátam izzadt, csak úgy csurgott rólam a víz!!! Rég ettem ilyen finom chilit!

Sajnos elég régen írtam bejegyzést. Ugyanis van fontosabb dolgom is, mint a gép előtt vesztegetni a drága időt. Elmúlt a lelkesedés, talán majd télen visszatér, amikor a kert is pihen.

Most csak megmutatom az egyik ebédem, és a tegnapi vacsorám. Sajnos a padlizsán még nem a kertből való, de hamarost... A paradicsom és a bazsalikom igen!

 Az ebédem a padlizsános-paradicsomos-bazsalikomos spagetti volt. Igen közel áll a ratatujhoz, de mégsem az. A padlizsánt kockákra vágva megsütöm nagyon forró serpenyőben, hogy ne égjen, de azonnal piruljon. A paradicsomot dinsztelt hagymára dobom, sózom, adok hozzá borsot bőven, majd beleforgatom a sült tojásgyümölcsöt, végül mikor levettem a tűzről, jöhet a friss petrezselyem és bazsalikom. Isteni ebéd!

A tegnapi vacsorám egy nagy szelet pirítósra került: Az ujjnyi vastagra karikázott padlizsánt megsütöttem olíva olajban, tepsibe raktam, erre jött a paradicsom. Sóztam borsoztam. Megpakoltam bazsalikomlevéllel, majd jöhet a mozzarella! 

Alig várom, hogy a kertben megteremjen az első padlizsán, ugyanezt fogok belőle készíteni!

 Nagyon szeretek a kertben matatni, tenni venni. Ezt érzem igazi "alkotásnak", megtermelni az élelmiszert (életet). Csinálom, ahogyan tudom, ahogyan az egészségem engedi. De akármennyit is végzek, a nap legkellemesebb órái ezek.

A jó pap holtig tanul, tartja a mondás, de nemcsak a pap, hanem a hobbiparaszt is! Én nem szégyellem, hogy amit nem tudok megkérdezzem, és amit hallok, azt alkalmazzam (főleg, ha nagyon igaznak tűnik).

Nos, így jártam a paradicsommal is. Van egy kertész barátunk a szomszédban, akitől most azt tanultam, hogy a paradicsomot gondozni kell.

Eddig egyszerű volt, azt csináltam, amit gondoltam: mag a földbe -> palánta -> kiültetés -> karózás és kötözés -> szüret.

Nos most már közbe jön a "metszés" vagy a lombozás is. A sok-sok levéltől megszabadítom a tövet, ami csak árnyékol, és elveszi a növény erejét.

Így nézett ki a paradicsom, láthatod, hogy milyen dús a lombozata, a gyümölcsök alig látszanak:

És így, miután megszabadítottam a felesleges levelektől. A zöld paradicsomok a napfényre kerültek, így már remény van arra, hogy a napfényen beérjenek! Arról nem beszélve, hogy a földbe ásott műanyag palackhoz is sokkal könnyebb hozzáférni öntözéskor! El kell mondjam, hogy ez nagyon bejött! A víz közvetlenül a gyökerekhez kerül, meg is látszik a növényeimen!

Itt a lugasparadicsomot mutatom, ugyanazzal a módszerrel kezelem, és nagyon szépen fejlődik!

És utoljára a támrendszer "kakukktojása", mert ez két tő kísérleti kolbásztök. Ha beválik, jövőre több lesz ebből is!

Mindenkinek jó kertészkedést!