Valamelyik nap olvastam egy blogban, hogy a bodzalekvár tökéletesen kiváltja az áfonyát, mindenhez illik, amit az erdei gyümölcsből készült lekvárral szervíroznak. Nekem meg ugye a pincében ott sorakoznak szépen bodzalekváros üvegeim!

Innen már csak egy gyorskeresés a gömbkomputerben (okos kis buksim), és kidobta, hogy: rántott camembert. Nosza!

A kerek sajtokat kettévágtam, tejben megforgattam, majd lisztben. Most jött a "tojásfürdő", majd a prézli, és megint tojás és megint prézli. Magyarán duplán bundáztam, ahogyan az olvadékony sajtokat szokták, ha kirántják. Ezután ment bele a fagyasztóba, mert ez is egy trükk a sajtok rántásánál: a burok megsül, mire a sajt észbe kap, már nem tud kifolyni!

Közben elkészítettem a párolt rizs, ahogyan szoktam: olajon megdinsztelek egy kis fej apróra vágott hagymát, majd arra megy a megmosott bögrényi rizs. Ha kifehéredett, akkor megszórtam házi ételízesítővel, sóztam, majd felöntöttem kétszeres mennyiségű vízzel. addig pároltam fedő alatt, amíg elfőtte a vizet, utána levettem, hogy kipárologjon belőle a maradék.

A sajt mellé bodzalekvárt tettem, igazán finom ebédünk lett!

Állítom, hogy a legegyszerűbb ötletek a legnagyszerűbbek. És ez fokozottan igaz akkor is, ha nem az én rengeteg eszemet dicséri, hanem az asszonykám találta ki!

Mert miről is van szó? A paradicsomlevesbe betétként sajtos palacsintacsigát tett. És ettől egyszerűen fantasztikus lett a leves! No, persze az is kellett , hogy a hagyományos levest egy kicsit átalakította (annak az íze viszont az én érdemem!).

Elsőként cukrot karamellizált egy kevés vajon, meghintette egy kevés liszttel, majd felengedte egy üveg paradicsomlével. Ezután tett hozzá egy fél üveg házi kecsöpöt (igazából paradicsomszószt). Összeforralta. A szószban már benne volt a kevés hagyma, egyharmada pedig almából készült, és az ízesítéshez bazsalikomot és zeller zöldet használtunk a cukor, só, és almaecet mellett. Mivel a mélyhűtőben van bőven fagyasztott koktélparadicsom, vagy tizenöt darabot beletett a levesbe, és ettől igazán friss ízt is kapott.

Ezután készített két vastagabb palacsintát, reszelt bele sajtot, felcsavarta, hagyta egy kicsit hűlni, hogy tartsa meg az alakját, és végül kétcenti hosszú darabokat vágott le belőle, ezt a tányérba mert levesbe állította.

Egyszerűen remek! Érdemes a kipróbálásra, nem szokványos, de az ízek nagyon passzolnak! Egy a hibája: a sajt fehérjenapra való, a palacsinta tésztanapra, így a 90 napos diétában szenvedőknek nem ajánlott!

Mivel fényképezőgépnélküliségben szenvedtem vagy másfél hónapig, amikor befőztem, nem tudtam fotózni, így ki se lett blogolva. Most, utólag megmutatom a pincében őket:

Paradicsomlé, paradicsomszósz valamint házi zöldségkrém (a nagy üvegben, Vegeta helyett)

Most van az idénye!
Hallom a tévében, hogy nagyanyáink idejében mi mindent készítettek belőle. Mivel nekem nem volt nagymamám, ezért aztán nem tudom az igazát, de azt igen, hogy zsenge ember koromban hírből ismertem csak a sütőtököt, akkor is csak sülve, és a kásássága miatt nem volt egyáltalán népszerű köreimben.
Ahogy beköszöntött az interneten a bolgok, és azon belül is a gasztroblogok korszaka, s én is beléptem, jöttem rá, hogy mi mindent lehet készíteni ebből a későőszi  konyhakerti növényből.
Mindenekelőtt a krémleves nálam a "námber van". Nekem nem ebéd az ebéd, ha nincs leves. Ilyenkor nem egy kis fazékkal készül, hanem legalább két napra való!
Hiába készítettem már, hiába blogoltam, meg tettem ki honlapom főzős aloldalára is, mindig receptet keresek a neten elsőként, ha nekiállok főzni. Mert jönnek az ötletek! Most is onnan kaptam.

Így készül:

Vajon piríts meg egy szép, vékony szeletekre vágott birsalmát. (A kertünk most ontja a birsalmát, az asszonykám lekvárt főz belőle, én meg levesek, ugyebár.) A megpucolt, kockára vágott mintegy 82 deka (a mérleg ennyit mutatott...) sütőtököt valamint két nagyobb – szintén felkockázott – burgonyát (20,4 deka a mérleg szerint) hozzáadod, kicsit sózod, öt percig fedő alatt pároljad. Adj hozzá egy nagy kanál mézet, ezután öntsd fel a vízzel, húslevessel avagy leveskockás vízzel. kapjon kevéske balzsamecetet (az ecetnek és a méznek harmonizálni kell, egyiket se érezd, de legyen kellemesen édes-savanykás íze). ha felforrt botmixerrel krémesítsed. Egy bögrébe tegyél két deci tejszínt, merj hozzá a forró levesből, kavard el, majd öntsd a levesbe. Forralni már nem kell.
Tálaláskor én meglocsoltam tökmagolajjal. A második tányérhoz adtam egy kis csilikrémet, hát úgy is nagyon ehetős ám!

Hozzávalók: sütőtök és burgonya 80%-20% arányban, egy birsalma, 3 deka vaj, egy evőkanál méz, balzsamecet, só, két dl. tejszín, tökmagolaj.
(Vajat és ne margarint használj, mert 3 dekában 2 deka a csapvíz, hogy lehet ilyesmiért pénzt adni? Ja, én most lájt margarinnal készítettem, mert a hévízi kórházban vagonszámra adták, került belőle haza is, és a vajunk éppen elfogyott. Ezt az emberidegen vizes kemikáliát használtam, hát azt a sistergést, spriccelést, amíg a víz kisült belőle...)

Gyermekkorom kedvenc reggelije, vacsorája!

Amikor édesanyám beletette a kenyérszeleteket a forró zsírba, és megcsapta az orromat a jellegzetes, sülő kenyér illata azonnal a konyhában teremtem, és alig vártam, hogy elkészüljön az első. Kikaptam, vastagon bedörzsöltem fokhagymával megsóztam, és nagyot haraptam belé.

Reccsent a fogam alatt, a számban szétáradt a semmivel össze nem hasonlítható íz, a fokhagyma picikét csípett, mennyei volt!

Lakomáztam! És hozzá persze tea dukált. Finom kínai vagy orosz tea, jó cukros, igazi citrompótlóval ízesített. Ne tessék nevetni az "igazi" jelzőn. Amikor nem volt pénz citrompótlóra, akkor ecettel savanyítottuk. Ma ihatok bármilyen finom teaát, raffinált keveréket, nem tudom meginni cukor nélkül. Mert nekem a tea édes. Igaz, ma már nem három teáskanállal teszek a bögrébe, de édesnak kell lennie. Ez a mai reggeli annyiban különbözik, hogy finom, Earl Grey teát ittam hozzá.

Így dőzsöltünk akkoriban! Mikor is? Az ötvenes évek végén, és a hatvanas években.

Ma újra gyerek voltam. És azt hiszem, egyre többször visszatér az asztalra...

Te mikor ettél utoljára?

Előre bocsátom, hogy vannak kaják, amit hanyatt fekve, ollózva, a tenger közepén is képes vagyok megenni (és elkészíteni), ha a sors úgy hozza. Egyszerűen nem tudok ellenállni a wokban sült friss zöldség illatának, és a spagettivel együtt... felséges!

A legutóbbi kisbéri bevásárlás alkalmával vetettem egy 30 dekás csirkemájat az asszonykámmal, és tegnap volt az ideje, hogy terítékre kerüljön. Talán azért vettem, mert legutoljára egy ázsiai gyorsétkezdében ettem csirkemájat, és nem olyan volt, amilyet szeretek. Mert az igazi máj puha, majdhogynem krémes. Ezért "kényszerültem" finoman elkészíteni. Persze mondhatod, miért ettem gyorsbüfében, miért nem egy menő étteremben? Ennek ezer oka is volt: az első, hogy étteremnek híre-hamva sem volt a környéken (puszta közepén épült outlet-center), a második, ha lett volna is... na, de hagyjuk.
Természetesen minden kaját egy fohásszal felérő kérdés vezeti be:
- Guglim-guglim mondd meg nékem, melyik a megfelelő recept...?
Persze, hogy találtam. Elolvastam, elmentettem egy pdf fájlba, osztán nekiláttam:

Elkészítettem a szaftját:

1 deci Olíva olajat, 3-4 kanál sötét szójaszószt, borsot, 2 gerezd apróra vágott fokhagymát és egy deci édes Martinit összekevertem és belekotortam a feldarabolt májat. Aszondod, hogy kínai és Martini együtt, hogyan jön ez össze? Hát úgy, az "eredeti" recept szerint sherry kell bele. Mert az annyira kínai... (nyilván valami távol-keleti alkohol inkább...). És azt is jól kiolvastam, ha nincs sherry, jó a sangria is. Ha az is, akkor a Martini talán nem? Elvégre ugyanaz a kategória... és itthon csak Martini volt bontott (az asszonykámé, hozzávetőlegesen 6 éve bontotta ki, még volt benne egy decinyi, mert ő ilyen ütemben fogyaszt alkoholt), hát azt tettem a kajába.

Amíg pácolódott, addig elkészült a sült tészta:

A spagettit megfőztem (al dente, mert csak így az igazi), amikor leszűrtem, akkor a wokban elkészítettem a zöldségeket:
Julienre vágtam (olálá..., ahh minő gasztro vagyok, meg kulinár!), azaz gyufaszál vékonyra és hosszúságúra egy fél pirospaprikát (kápia, saját), két kelkáposztalevelet (finnyásokok tehetnek bele sima káposztát is) meg egy kis fej hagymát. Akkor dobtam az olíva olajra, amikor a wok már füstölt. Gyorsan megpirul, vigyázni kell, hogy csak barnára süljön, de ne égjen oda. Ekkor ment bele a friss (mirelit) zöldborsó, zöldbab és kukorica. ha lett vón' sárgarépa, akkor az is. Megpirultak ezek is.
Zsupsz bele a tésztát, keverés, kavarás vagy öt percig, kész. Egy lábosba öntöttem.

A wokot kikapartam a falapáttal, és beledobtam a májat az összes mindenféle olajos páccal. Addig sütöttem, amíg a máj kifehéredett, de még nem kezdett keményedni. Kész!

Most már csak tálalni kell! Most csili nélkül készült, mert számítottam az asszonykámra, hogy eszik belőle, és igen! Ezért én a tányéron szórtam meg házi erős paprikával.
Na, és a tetejére apróra vágott petruska (fodros petrezselyem) került.

Móri Ezerjót ittam hozzá, mert Mór Aka vonzáskörzetébe tartozik, és én lelkes lokálpatrióta vagyok.

Hazajöttünk Hévízről ahol éves generálon voltunk és a műszakit egy évre megkaptuk. Itthon a sógoromék vártak egy hatalmas lábas húslevessel, amiben pulykacomb, pulykaszárny és némi sertéshús voltak. Hááát, ez a leves isteni volt!
Elmentek, és itt maradtunk ketten fél hordó levessel és egy csomó főtt hússal.
Mit kellene főzni, hogy felhasználhassam a sok-sok főtt húst? Ahogy böngésztem a receptjeim között, megláttam a curry szót, ez azonnal eldöntötte a kérdést... Most már célirányosan kerestem Tasty Appetite receptjei között, amíg meg nem találtam az indiai csirke curryt, és a csirke majdnem pulyka... nem?
Elkészítettem, nos, ez telibe talált.

Én így készítettem:

Elsőként felvágtam egy közepes hagymát apróra, megdinszteltem. Ezután apróra kockáztam két nagy fokhagyma gerezdet, egy közepes csili paprikát (most tulajdonképpen hazudok, mert "csak" zöldpaprika volt, az asszonykám nem tudja az erőset megenni, és ökör eszik magánban...). Aztán behoztam nyolc darab koktélparadicsomot, félbe vágtam őket. Friss gyömbérből letörtem egy nagyobb diónyit,  pucoltam felaprítottam és mindet beledobtam a turmixgépbe. Öntöttem hozzá nagyjából két decinyi házi kecsöpöt, egy kávéskanálnyi koriander magot és egy csapott kanálnyi római köményt (mindkettő saját termés!). Alaposan összeturmixoltam. Ráöntöttem a hagymára és alaposan elkevertem.
Most jön bele a fél kilónyi csirkemell, vagy mint én csináltam a kockára vágott leveshús és gyakori kevergetés mellet 15 perc alatt megpuhul. Természetesen amikor elkeverted, jöhet a só, a frissen őrölt bors, egy púpozott kávéskanál kurkuma és ízlés szerinti curry por.
Amikor elkészült akkor egy nagy csokor friss koriandert és/vagy petrezselyemzöldet felaprítasz és beledobod.
Főtt rizzsel célszerű tálalni.
De ha maradt az előző napi csicsókából akkor azzal fehérje napra való fogás!
ehérjenap

Gizi receptjei között olvastam az alábbit: Szaftos csirkemell tejszínes sült krumplival és párolt spenóttal. Innen jött az ötlet. most egy húsmentes, könnyű kaját kívántam, hát gyerünk...
A krumpli helyett kivettem egy hatalmas bokor csicsókát a kertből, és a spenót helyett mángoldot használtam, mert van bőven ez az istenáldotta növény!.
Megmondom az őszintét, hogy NB I-es lett.

A csicsóka a tepsiben, szépen megsült

A csicsókát így készítettem:

2 nagy fej hagymát megpucoltam, és vastag karikákra vágtam. A tepsit kikentem olíva olajjal, lefektettem a hagymákat, sóztam, erre jött a csicsóka (felét hámoztam, felét alapos súrolással tisztítottam, és amelyiken a héja rajta maradt finomabb volt!) Erre ráterítettem a mángold kivágott és 4 centis darabokra vágott szárát. Majd meglocsoltam tejszínnel (falusi tejről szedettel). Be a sütőbe, 35 perc alatt készt lett 180 fokon légkeveréssel.

Csicsóka a mángolddal

A mángold:

Olíva olajat forrósítottam, ebbe dobtam a megmosott leveleket. belenyomkodtam, fedőt tettem rá, sóztam. Egy pici vizet löttyintettem mellé, csak annyit, hogy gyorsan gőzzé váljon, és a felső levelek megfonnyadjanak, essenek össze. megkevertem, reszeltem rá szerecsendiót, és két nagyobb fokhagymagerezdet, amit apróra vágtam. Kis levet ereszt, és hamar készen van.
Nagyon finom lett mindkettő, ha húsos vagy, akkor ehhez mehet szelethús, kevés szafttal. Mivel az asszonykám a levesben főtt húshoz ette, lefényképeztem azt is...

Hússal se rossz...